Magnetize – Káosz
Balatonnak a mélyét
a nyakunkba vettük, úgyis integet az akácfa lombja, talpam rég leért a
porhanyós földig.
– Előre vagy hátra?
Hátitáskámat magam
elé vettem, lelkiismeretemet becipzáraztam.
– Meddig?
– Amíg a Hold két
és félszer megtelik, napbarnított sárgája világánál ragyogunk saját
fényességünk dicséretére.
A fekete bárányt és
a fehérneműt a patakba dobtam, hangyákat gyűjtögetni tanítottam, tücsköt
ciripelni. A tópart foghíjasan mosolygott, száraz gallyak tüzet oltottak. A
többi a mi dolgunk.
– Menjünk el
szexért!
Először az északi
parton kerestük, a motor alig fért fel a buszra. Somogy visszafordult, zokni
nélkül nem akart hosszabb útba belevágni.
– Ha nincs szex,
viszünk!
Vicsorgott a szív,
meleg homlok hűtötte a vérmérsékletet. Örökre elmenni, vagy vissza se fordulni.
Akinek nincs füle, nem esik bele az eső.
Ez vagyok én, amaz
meg te, néha fordítva. Csak az országút stabil, ami felettünk vezet visszafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése