Így írsz te? – Bakos1022

Bakos1022 – Azt súgták a falevelek

Vajon sikerülni fog? Fel tudok mászni a fára? Nem horzsolom fel a térdem? Nem dobálnak meg a majmok? Vajon nem ráznak le a szilvaszedő lányok?

Vajon szembe tudok-e nézni önmagammal tükör nélkül? Vajon megtalálom-e önmagam a fa hegyében?

Álmomban kidomborodtak a lüktető puncik. Visszafogott lélegzettel vártam, hogy bárki megtudja, a legjobb megoldást a jó fényvetésre. Miközben nem tudtam megfordulni a vékony ágon, sehol nem volt senki. Nem tudtam szembenézni senkivel. A levelek némasága kicsit lehangolt, pedig álmomban lenyűgözött a suttogásuk.

Kidomborodott puncikra gondoltam, mert erotikus regényt akarok írni.

– Nézd milyen szép! – súgták a falevelek.

Az ághajlat olyan volt, mint egy kidomborodó punci.

Harcok árán értem fel egyik ágról a másikra. Az egyedüllét szagát fújta szemembe a forgószél. Belebámultam volna a tükörbe, de azt nem hoztam fel. Lelkem mögöttem kapaszkodott lihegve. Boldogulásomat kerestem, kidomborodó puncikat, legalább nyolc fejezetre való mennyiséget.

Vajon sikerülni fog? Ezt súgjátok meg nekem, falevelek!