Ki írta? – Lampion

Lampion – Lánycsalás

Az iskola előtt, ahová a nagyobbak jártak, zümmögve állt a lesötétített, fekete autó. Zsuzskát megcsapta a kondicionált hűvös, a pálinkaszag és Pali tenyere.

– Szia, Zsuzska!

Szipogás.

– Ne felejts el köszönni, ha úriemberek közé tévedsz! – Elcsattant a második pofon. – Húgod?

– Nem tudom, biztos jön majd.

Harmadik pofon.

– Mizu? – érdeklődött Pali, sajgó tenyerét nyomkorászva.

Zsuzska lesütötte a szemét. Tudta, hogy jobban teszi, ha nem vitatkozik.

– Hová lett a gomb a kardigánodról? – nézett rá Pali.

– Ó, ő leszakadt, amikor a második és a harmadik emelet között, a lépcsőn… – Elhallgatott. Tudta, hogy minden szavával kihúz egy-egy gyufát.

– Ezt majd otthon megbeszéljük!

– De vigyáztam nagyon őreá, tényleg, nem tehetek róla.

Negyedik pofon. Pali nagyon dühös lehet, ha megkockáztatja, hogy megpirosodjon a tenyere.

– Kaptál engedélyt megszólalni?

Zsuzska a fejével intett.

– Mondtam már, nem egyszer, de te nem tudod felfogni, hogy a suliban nem mutogatod magad! – Pali derékból a lány felé fordult, nehogy megfájduljon a válla a következő pofontól. – Hányan látták?

– A gombot?

Ötödik pofon.

– Ne játszd itt nekem a szűzlányt, mintha nem tudnád, miről van szó! A suliban nem mutogatod magad, és punktum!

– Értettem – súgta Zsuzska.

Ekkor lépett ki az iskola kapuján Lillus. Szétnézett, ahogy tanították neki, és váratlanul beült egy másik elsötétített autóba. Csikorgó kerekekkel elszáguldott.

Pali csak legyintett:

– Majd visszajön. Innen nem érdemes megszökni, mert máshol nem lesz ilyen jó dolga. – Ütése emelte a kezét. – Te nem így gondolod?

– Én… én sajnálom, hogy elszökött, de majd visszajön, mert innen nem érdemes megszökni, mert máshol nem lesz ilyen jó dolga… – Zsuzska úgy sorolta, mint az egyszeregyet.

– Jó, rendben. Semmi gond, kicsim, majd otthon megbeszéljük.

Zsuzska várta a következő pofont.

– Tudod, hogy mindent megteszek értetek – folytatta Pali –, megengedtem, hogy dolgozzatok, pedig még kiskorúak vagytok. Múlthónapban hoztam nektek süteményt, és ez a hála. Ezt érdemlem? Hát hányszor kaptatok már tőlem zsebpénzt, arra költöttétek, amire csak akartátok, és nem is kértem cserébe semmit, csak azt, hogy legyen meg a napi öt fuvar. Ti nem tudjátok, hogy mennyi áldozattal jár részemről, hogy akkor is adtam nektek egy-egy ezrest, amikor csak ötvenezret hoztatok haza.

Zsuzska sírásra görbülő szájjal várta a következő pofont.

– Majd otthon megbeszéljük a többit! Addig is, hogy lásd, milyen kegyes vagyok hozzád, kapsz egy lehetőséget. Megengedem, hogy elhozd egy barátnődet, és közösen lecumizhattok. Utána megnézheted, ahogy megdugom, de nehogy azt képzeld, hogy ezzel el tudod feledtetni a mai bűnödet!

Pali az iskola felé tekintgetett, melyik lányra kellene rámutatni, mert Zsuzska kicsit nehézfejű, de a barátnők rábeszéléséhez legalább ért.