Rozványi Dávid – A
halott asszony bekacsint
2. évad 75:
A halott asszony éjszaka is kacsintgat
Újra kézbevettem a
körömreszeléket és a sima körömreszelőt. Úgy, ahogy van. Öregedett színű,
mélysárga illatú, tele hazugsággal és ármánykodással.
Mellettük egy bamba
tekintet révedezik. Apró nehézségeket rakok arrébb, emlékezve a
kizsákmányolásra és üldöztetésekre. Türelmesen elbeszélgetek magammal a templom
kalandjairól.
Aki elveszítette a
fejét, az most nem képes emlékezni velem. Aki nem tud olvasni, annak
szerencséje van.
A plébános elindult
a püspökségre. Ez jutott eszembe az elhajlított kiskanálról. Elindult
jóváhagyatni a hét napjainak sorrendjét. Csupa mézesmázos gondolat
nyomasztotta, amikor a küszöbnek támasztotta a létrát. Mintha csak vezekelni
akart volna a nyolcadik és a kilencedik napért. A tizedikre gondolni sem mert,
erről árulkodik a következő emlék, egy tisztességben megszáradt pók.
Minden
megváltozott, valóban más lett Magyarországon, de a szárnyatlan legyeket nem
hagyhatom ki a történetből. Három ténymegállapítást találok a kétdimenziós
dobozban, egyik sem eretnekség. Ezekről két új fejezetet fogok írni, ha találok
ötletet is.
Hiába kopottak az
emlékek, hiába hervadtak az illatok, az embereknek van célja. Olvasni és
olvasni. Hetente kétszer hozzátartozik a napi rituáléhoz, mint a harangszó.
Valaki meghal és
mégsem él tovább. Ebből származik a sors, amit pontosan megírok.
Félretettem a
kacsintást, nem kell több álnok látnok! Le az üvegszemekkel!
zseniális!
VálaszTörlésDávid