Kex07
– Elismerés
Dehogy. Nem tudom.
Lehet, hogy még sosem éreztem?
Ütött a templom
harangja. Fáj, hogy mindig üt. Egyszer puszit adhatna köszönésképpen, mikor
eszemet tudva csókolózok a borospohárral.
Most is csak
magamnak köszönhetem, hogy túl fiatal vagyok, mindent elértem, ami nem volt
messze, de ezt úgyis az idő vasfoga dönti el. Eldőltem a Cabernet Sauvignon
súlyától, eldöntöttem, hogy elmegyek abba a bizonyos házibuliba. De mit ér ez?
Mindenem megvan, de
magamat nem találom. Az életben a legfontosabb, hogy mindig találjuk meg
magunkat! Ha azon a héten nem sikerül, akkor a következőn. Mert nélkülem mit ér
az életem?
Hiába vannak éjek
nappallá téve, ha bármi történhet ennyi idős koromra. Nekem csak ennyi jutott,
én jutottam magamnak.
Aki mindent meg tud
változtatni, az nem én vagyok.
Elismerem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése