Ki írta? – LBB

LBB – Halló, itt a halál!

Átlagos évnek indult. Tavasz után dél lett, délután rögtön ősz. Áthívtam pár barátomat pókerezni, át is jöttek kb. ketten. Amanda, aki tudott kártyázni, és egy másik, aki nem. Amanda a legjobb barátom, a feje tetején kezdődött a haja, úgyhogy gyors kaját csináltam, a válláig fekete volt, a vállától mellközépig szőke, utána semmi, de az tűzpiros lenne.

Leültünk és elpókereztünk 5 órát, két fazekat és az anyám kiskését.

Amandának gyönyörű tengerkék szeme volt, mégis rockeres. Keresztbe nézett. Ezen fél órát röhögcséltünk. Próbáltam minél gyorsabban lefektetni, de amikor már majdnem elmentem, azt mondta, hogy éjjel visszajön, és innen folytatjuk. Megjelölte zsírkrétával.

Elment, én pedig lemostam a zsírkrétát és máshova rajzoltam.

Elment a pár barátom közül a másik is, de az nem érdekes. Itt maradtam kb. egyedül.

Vártam, hogy negyed 10 legyen, és Amanda váratlanul leteperjen. Addig a konyhában ült, és 9 előtt nem akart leteperni.

Fél 10-kor csukott szemmel vártam a halált, amikor megjött Amanda. Majdnem bedőltem, mert nem tudtam, melyikük jött vissza a kb. 2 barátom közül. Nem dőltem be, mert szájon csókolt.

Amanda bedőlt, hogy benyúlhassak a jelmeze alá. Kivettem a zokni titkos zsebéből a naptárt és a toronyórát.

– Nézd meg, milyen nap van!

– Ősz múlt kb. 2 perccel.

Egy újabb bedőlés, és megbeszéltük, hogy már hónapok óta tetszettem neki, de csak nyáron fog igazán bedőlni nekem.